Blogger-Hate-Halesz-Öno

Pár slágvort, ami elsőre értetlenkedésre adhat okot. Mit keres ez a négy szó egymás mellett?
Blogger: talán internetes naplóíró, Hate: Halesz Tánc Egyesület, Halesz: Tápiószőlős korábbi neve, Öno: Idősek Otthona, csak a helybéliek mind így ismerjük ezt a helyszínt.

Miért lesz ebből a négy szóból bejegyzés egy "kultúrával" foglalkozó oldalon?
Mert a "kulturálódásra" szükségünk van minden nap, minden évszakban, minden korosztálynak.


És akkor visszafele menvén a címben szereplő szavak értelmezésében, talán megszületik az a beszámoló, ami illő és üdvös, még ha közel három nap távlatából is történik.
ÖNO: van egy intézmény, melynek a legnemesebb feladata, gondozni, ápolni a benne lakó időseket. Azokat a férfiakat, nőket, akik nagyon régen gyermekként éjjeli legszebb álmuk közepette ki lettek rángatva menedéket adó pincékbe az ellenség támadása elől. Akik csatatéren mérettek meg bátorság-vizsgán, akik sebeket kötöztek, majd előretörekvő rendszerek kísérletezéseit átvészelve gyermeket nemzettek, neveltek, otthont teremtettek, és mára a szép-korúak közé "előléptek".
HALESZ: egy nem kicsi, nem nagy település a Tápió-régióban. Sem nem idős, sem nem fiatal, egy valamikor bátor, nem túlbuzgó, de nem is szigorú, nem is hanyag, egyszerűen HALESZ nevű falu. Mára Tápiószőlős, sajnos egyre kevesebb szőlővel.
HATE: "hate-ha" néptánc-kurjantásnak is betudható lenne, de nem. Halesz Tánc Egyesület, több tucat aktív anyukából, apukából, fiatalból álló táncos csapat, akik egyet akarnak: a közösségi eggyé tartozásukat lakóhelyükön és a környéken hirdetni, másoknak örömet szerezni két fontos kifejezőeszközzel, táncukkal és énekükkel.
BLOGGER: jól hangzik ez a szó, ki is használom, leírom, ide!
Életem első levelét édesapám biztatására írtam kereszt-szüleimnek. Egy részletre emlékszem: "... vettünk édesapámmal egy malacot..."
Majd történt, hogy szerelmes lettem, először komolyan 13 évesen. Iskolaváltoztatás miatt megszakadtam jó barátimtól, így valakinek el kellett mondani lelki-érzelmi vívódásaim: vettem egy csatos füzetet.
Megszületett az első naplóm!
Majd sok-sok levelezés a barátokkal, ismerősökkel középiskola alatt, szerelmemmel egyetem alatt, és sok-sok elektronikus levél jó tíz éve.
Most meg itt vagyok: naplót írok, de nem titkosat, nem papírra, nem tintába mártott lúdtollal.


És hogy a kielemezett négy szó miért kerül ide, mire ez a sok magyarázat. Hm, most olvassuk meg a címet újra, balról jobbra.
Blogger(jómagam), (lépni fel) HATE(val), Halesz(Tápiószőlős-ön)-ban, Öno(Idősek Otthoná-ban)-ban!
Tömören, google fordításban :)

Történt az, hogy majdnem véletlen Tápiószőlősre kerültem. Történt az, hogy szintén véletlen a Halesz Tánc csoport tagja lettem. Történt az, hogy meghívást kapott a csoport az idősekhez. És mindez Tápiószőlősön az Úr 2011. évében, február havában, annak ötödik napján, a mulatságoktól pezsgő farsang idején.

Valójában Karácsonyra szántuk az idősek megtisztelését legnépszerűbb műsorunkkal, az Operett-csokorral, de az intézmény vezetőjével is egyeztetve végül a farsang alkalmából került erre sor.
Elmondhatom, minden táncos ugyanolyan izgalommal, teljes odaadással készült és várta a szombati fellépést.
Az idősek arcukon békével, mosollyal, az ápolók izgalommal, a fellépők még nagyobb sürgéssel, forgással töltötték a műsor előtti utolsó perceket. Majd egyszer csak megszólalt a zene, beléptek az első párok, és csendült a dal, koppantak a cipők, libbentek a szoknyák, szólt az ének, csillogtak a szemek, tapsoltak a kezek.
És nem volt megállás: dalt dal követett, pörögtek a lányok, figuráztak a fiúk, csosszantak a csizmák, csattantak a cipők, pörögtek a szoknyák, levegőbe emelkedtek a kezek.

Az intézmény lakói örömükben velünk énekeltek, tapsoltak, az ápolók pedig a meghatódottságtól örömkönnyeket láttattak szemükön.
Bevallom, a "Délibábos Hortobágyon" refrénjénél már én is nagyokat nyeltem: nagyszüleimet láttam a velem szemben ülő közönségben, a tőlem távol lakó szüleim juttatták eszembe, és közben gondolkodóba estem.

Sok szakma van ezen a földkerekségen, közülük a legtöbb hivatás.
Ápolónak lenni egy idősek otthonában is elhivatottságot jelent. Letelik a munkaidő, bizonyára mindenütt, de nincs az az ápoló, aki egy kicsit nem a saját szülőjeként gondozná, ápolná, ügyelné az ott lakókat.

A bő fél óra műsoridő villámgyorsan elröppent, de a lakók, ápolók szívében biztos sokáig megmarad az a szeretet-felhő, amely valósággal betöltötte a nézőteret, névleges színpadot.
Az idős bácsik, nénik bizonyára napokig, hetekig beszélni fognak erről az alkalomról, és elmondom: a tánccsoport is.

Nagyon köszönjük az időseknek a megtisztelő tapsot, a sok mosolyt, az ÖNO dolgozóinak a meghívást.
Biztos, hogy következő műsorainkkal is ellátogatunk hozzájuk.

Béres József