Előhang - egy kiállítás megnyitója előtti nap

Mint ez lenni szokott, utolsó előtti nap minden összejön az embernek, egyszerre, rögtön!
Tudva azt, hogy a péntekre beharangozott Festmény kiállítás utolsó simításai csütörtök délelőtt történnek, össze kellett kapnom magam, türelemmel vártam a rendezvény szülőjét: Bajor Imrét. Félreértés ne essék, nem a színművészről, hanem a képzőművészről írok.
Másodjára találkoztunk ma, ismételten csak rövid időre. Mégis a röpke időintervallum alatt sikerült meggyőznie arról, hogy szereti ezt a hivatást, szakembere a területnek, és észrevétlenül meg tudja szerettetni azokkal is a festészetet, akik már rég letettek arról, hogy legalább egy darab írólapot teljesen betöltsenek színekkel, vonalakkal.
Úgy éreztem, rögtönözni kell egy az előkészítésről szóló interjút: gyorsan elsoroltam pár kérdést, a majdani válaszokat majd elektronikus levélben kértem. Ez meg is történt estére.
"Lábjegyzetként" viszont számos értékes gondolatot osztott meg velem Imre úr, melyekkel újratördelem a villám-interjút.
Következzék hát a "beszélgetés" élő és virtuális feldolgozása:


- Megkérem, mutassa be nekünk röviden az egyesületet, melyek a célkitűzéseik? Mit terveznek velünk megosztani a pénteki megnyitó alkalmával?


"A Gerje Alkotókör alig két éves múlttal rendelkező civil

szervezet. Művészbarátság értelmében tartják az egymás közötti
kapcsolatot a kistérség településein élő alkotók. Céljuk a színvonalas
képzőművészet művelése és népszerűsítése saját környezetükben, ezért
szervezetten részt vesznek különböző művészeti képzésben,
alkotótáborokban. Rendszeresen zsűrivel minősíttetik műveiket, megyei
és országos pályázatok résztvevői. Vándorkiállítás keretében járják a
régió művelődési intézményeit és hívják soraikba az adott településen
élő alkotókat. Jászkarajenő, Nagykőrös, Albertirsa, Ceglédbercel,
Cegléd, és Törtel települések vendégei voltak az előző években.
Egy-egy kiállítás megnyitó alkalmával kis előadás keretében teszik
közérthetővé a vizuális művészetet."

- Mélyen meghatározza napjainkat a lassan egy éve tartó, mindenütt hangoztatott válság. Bizonyára a képzőművész is kerülhet (gazdasági) válságba, hiszen ha nem kel el az alkotás, nincs miből minőségi alapanyagot venni, netán elsorvad az alkotási vágy. Vagy a (gazdasági) válság új témákat szül?

Egyben biztos vagyok, Napoleon óta nincs válság, KIHÍVÁS van! És ebben minden benne van. Az ember életében naponta vannak kihívások, egy művész életében is. Rajtunk múlik, melyikkel szemben hogyan felelünk meg, hogyan tudunk egy akadályon túllépni, netán a kihívásnak megfelelően alkotni. ...

És a rövid kulcsátadásra tervezett csütörtök délelőtti találkozásunk bővebb beszélgetés követte, a válság kérdése kapcsán, az egyszerű parasztlány kezéből született kezdeti rajzokon át a teljes felületet kitöltő színes festményig.

Valószínű, elsőként vehettem így részt a tárlatvezetésen.

Megvallom, irigyen követtem néhai szomszéd-osztálytársam rajz-készségét (szobrász lett belőle), de az évek során inkább az állókép világa, a fotografálás került hozzám közel.

A mai beszélgetés kapcsán mégis újrafertőződtem valamivel: a festett képek világával.

Jöjjenek a megnyitóra, minél többen. Szemléljenek, kérdezzenek, vegyenek részt a tárlatvezetésen.

Megéri!

Béres József