Tápió-menti Kvízfesztivál - utóhang az első elődöntőről

Válság és mindenféle külső-belső csapás ide vagy oda, a szellemnek, a szépnek, az ésszerű gondolatoknak élnie kell. És hiszem, hogy míg ember létezik a Földön, addig sokan lesznek nem csak tartalomfejlesztők, hanem tartalmat magukba szívók is.

Azért vagyunk a világon, hogy ezt a hatalmas szellemi kincset megismerhessük és tovább is adhassuk.

Úgy érzem, erre hivatott egy kvízfesztivál is: a remek, felkészült szervező csapat ebből az óriási szellemi kincsből állította össze azokat a kérdéseket, melyek a tizennégy éves korig terjedő korosztály ismereteit mintegy előcsalja.

Bevallom, a gyerekekkel együtt a jelenlévő felnőttek is végig izgultuk a bő két órára sikerült első elődöntőt a tápiószőlősi iskola sporttermében. Pörögtek a gondolatok, figyeltek a szemek, a felnőtt kísérők a láthatatlan hullámhosszakon próbáltak "segíteni" az ép izguló gyerekeknek.

Sokkal jobb volt élőben, mint egy doboz előtt ülve.

Bár utólag történik meg, fontosnak tartom bemutatni a csapatot, a mozgató motorját ennek a kvízfesztiválnak.

Virtuális interjú következik:

Három szerény ember lépett be a tápiószőlősi iskola tornatermébe, három erős karakter a végsőkig fokozta az izgalmat. Valami különös rejtőzködik önökben. Veni, vidi, vici?

Megkérem dr. Dusek László tanár urat, mutassa be a triászt!

M. Nagy József: az 1993-1999 közötti években lezajlott, a Vágó István vezette MINDENT VAGY SEMMIT!  című vetélkedő első kimagasló játékosa, valamint több televíziós vetélkedő szerkesztője, a FÜLES c. lap állandó munkatársa, a néhány éve megjelent, 15 ezer kérdést tartalmazó KVÍZÖZÖN c. kötet társszerzője, az általam szerkesztett több kvízkötet lektora. A Budapesten 1997 óta működő Kvízklub vezetője és kiváló játékosa.

Rácz Andrea: a Honfoglaló kiváló játékosa, több televíziós játék nyertese, csapatunkban az ő feladata a játék adminisztratív részének szervezése, a honlap vezetése, az élő játékban a gép kezelése.

Dr. Dusek László: történelem-földrajz szakos középiskolai tanár, ennek a szellemi játéknak az iskolákban történő alkalmazásának az ötletgazdája.

Miért ép kvízfesztivál?

Előzményként jómagam is többször aktívan játszottam a Vágó-féle játékban, valamint sok-sok kérdést is küldtem be abba a játékba. (Kérdéseimmel 3 külföldi utat nyertem!) A játék hatására született meg az első kvízkötetem FELELJ, HA TUDSZ! címmel, mely a Korona kiadónál még 1997-ben megjelent. (Ezt a kötetemet még kétszer adták ki és segédtankönyvvé nyilvánították. További köteteket is sikerült szerkesztenem és megjelentetnem.) A kötetemet megismerték a Kvízklub játékosai is és ennek köszönhetően 1999 elején meghívtak a Kvízklub játéknapjaira, ahova azóta rendszeresen elmegyek és aktívan játszom. (A Kvízklubban minden hó első szombat délután van közös játék, ahol a játékosok az általuk hozott kérdésekből meghatározott rendszerben nagyon kemény csatákban játszanak egymással. Ennek helyszíne: Budapest, Arany János u. 10. A játék nyilvános, oda bárki eljöhet nézőnek, vagy játékosként azonnal ki is próbálhatja magát.) Az ott szerzett élmények alapján javasoltam a klubban, hogy ezt a játékot jó lenne az iskolásokkal is kipróbálni. Ennek eredményeként 1999. május 22-én a Kincsem Lovasparkban került sor az első iskolák közötti összecsapásra a tápiószentmártoni, a tápiószelei és a Nagykáta Váci Mihály Ált. Isk. tanulói között. Hatalmas sikere volt – ugyanúgy mint a pénteki játéknak. Előzően: jómagam kb. 6 éven keresztül iskolámban vezettem ún. "Mindent vagy semmit!" szakkört, melyet ma is javaslok az iskoláknak.

Az internet világában (majdnem) minden kérdésünkre választ kaphatunk, ha jól keresünk. Milyen pozitív "mellékhatásokra" lehet számítani a gyerekeknél?

Meggyőződésem: a gyerekek a játék megismerésével nagyon erősen motiváltak lesznek, s a minél jobb szereplés érdekében hajlandók átnézni a régebben tanultakat, s így magabiztossá válhat a tudásuk. DE: azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a játék nem abszolút tudásmérő, továbbá semmiképpen nem az iskolák munkájának a mérése, az eredmény alakulásában a szerencsének is jelentős szerepe lehet, mint bármilyen hasonló vetélkedőben. Ugyanakkor az is célunk, hogy a napjainkban a tanulókat – a tv-ből, az internetről stb. - érő nagyon sokféle negatív hatást bizonyos fokig ellensúlyozzuk. Alapvető CÉLUNK: amint az a kiírásban, a plakátunkon is olvasható: JÁTSZVA TANULNI – TANULVA JÁTSZANI!

 Mi a célja a jelenlegi kvízfesztiválnak?

Az iskolákkal szervezett játékot 2003-ban és 2004-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó támogatta, ám 2004 őszén a kiadó privatizálásával a támogatást megszüntették. Azóta nem találtunk támogatót – többszöri próbálkozás ellenére sem. Igaz a 2007-2008-as tanévben internetes játékot szerveztünk a Tápió-mentén lévő általános iskolák számára. Nagyon sikeres volt ez a szervezés, melyben a tanulók az általam szerkesztett, 10 héten át tartó kérdéseket válaszolták meg. A döntőt élőben, a nyomógombos készülékkel bonyolítottuk le. Óriási sikere volt ennek a játéknak akkor is. Ez adta azt az ötletet, hogy a kvízjátékra pályázatot adjon be az általam alapított Tápiószentmártoni Tehetséges Gyermekekért Alapítvány a helyi LEADER csapatnál. Pályázatunkat 2009 őszén Rácz Andrea írta meg, s egy év elteltével kaptuk meg a pozitív eredményt: e pályázat alapján voltunk Tápiószőlősön és bonyolítjuk le a következő hetekben a TÁPIÓ-MENTI KVÍZFESZTIVÁLT. További célunk: a Tápió-mente kisrégióra vonatkozó kérdésekkel megismertetni a tanulók körében a kistérségben meglévő sok-sok természeti és kulturális értéket. Ugyanis meggyőződésem: ha a tanuló megismeri és tudja azt, hogy itt milyen sok érték van, akkor sokkal jobban kötődik majd a tájhoz, a szülőföldjéhez és jobban megbecsüli azokat. A pedagógusok számára tudnám javasolni: egy-egy nevelési értekezleten jómagam szívesen tartok előadást a Tápió-mente értékeiről a kistájat bemutató - már háromszor megjelent - kötetem alapján, vagy az általam 1996 óta vezetett Kincsem-túrán megismertetni kistérségünk látnivalóit. (Szerveztem már pedagógus kollégáknak a Tápió-mente értékeit megismerő tanfolyamot, valamint előadást is tartottam már több konferencián, főiskolán és általános iskola tantestülete előtt erről a témáról.)

Hogy látják utólag az első elődöntőt, eléggé felkészültek a mai gyerekek?

Hatalmas izgalom látszott szinte csaknem minden tanulón. A kérdések elhangzása után többen pillanatok alatt megértették a játék lényegét és nagyon sok szép teljesítménynek lehettünk tanúi. Ugyanakkor azt is jól láthatta bárki, hogy a felnőttek is nagyon szurkoltak és izgultak a játék idején, valamint nagyon jól szerepeltek a ráadás játékban

Apropó felnőttek! A gyerekek mellett sok felnőtt "honfoglalós" játékosról tudok, milyennek látják az ismert hazai internetes játékot?

Nagyon jó játék, erős a motivációs ereje, sok korosztályt bevon a játékba. A mi kis csapatunk (Rácz Andrea szervezésével, M. Nagy József és jómagam játékvezetésével) immár 2005 óta minden évben sikeresen bonyolítjuk le a fővárosban az ún. Honfoglalós Megatalálkozót. (2010. nov. 28-án rendeztük a hatodik ilyen találkozót Bp-en.) Ha igény lenne rá, akkor akár ebben a kistérségben is meg tudnánk ezt rendezni gyermekek és felnőttek részvételével.

Hiszem, hogy sikeres lesz a rendezvény-sorozat. A szőlősi gyerekek körében nagy sikert aratott, iskolánk több induló csoportja is jól szerepelt.

Kitartást kívánok a játék szervezőinek, és remélem, nemsokára ismét találkozunk Tápiószőlősön egy a felnőttek részvételével zajló Kvíz-játékon!

Béres József

Kirándulás - Orchidea kiállítás

A majdnem szomszédos tápióbicskei Fehér István Művelődési Ház különös kirándulásra hív minden virágkedvelőt:

Orchidea kiállítás megtekintése Klosterneuburgban (Ausztria)

és látogatás a

Schönbrunn-i kastélyba

Időpont: 2011. március 12 (szombat)

Részvételi díj: 8.600 ft/fő

(min. 40 utas esetén), mely tartalmazza az autóbusszal való utazás, az idegenvezetés költségeit. Nem tartalmazza a belépőjegyek és az utasbiztosítás díját (350ft/fő).

Jelentkezés március 1-ig!

Kontakt:
Fehér István Művelődési Ház
Tápióbicske, Rákóczi u. 61
06-29/421-319
bicske.muvhaz@monornet.hu

Villám vándorkiállítás Tápiószőlősön

Pár hete indította útjára a tápiószőlősi általános iskola egyik tanuló csoportja a Székelykapuk-Zöldkapuk vándorkiállítást. Amint a hírben is szerepelt, a helyiek már mentorként vesznek részt idén ezen a pályázaton.

Ma délelőtt villámláttatásra érkezett a helyi Faluházba a szomszédos újszilvási iskola, a szőlősiek egyik mentorált csoportjának hasonló nevet viselő kiállítás anyaga. Megtekinthető bárki számára február 17-én délután, illetve 18-án délutáni két óráig.
A nap folyamán az iskola diákjai felváltva tekintették meg a kiállítás anyagát.

Aki nem tekintheti meg személyesen, annak következzék egy bemutató, amely a kiállításon is olvasható:

" ÁMK Széchenyi István Általános Iskola, Újszilvás

„Jövőnk záloga – Zöld Ház”

című környezettudatosabb életvitel népszerűsítését elősegítő kiállítás

A kiállítás a 2010-2011. tanévben meghirdetett „Székely Kapuk-Zöld Kapuk” 9-18 éves iskolásoknak kiírt közép-európai verseny-re készült.

A verseny célja: a résztvevő diákok, pedagógusok és iskolák népművészeti hagyományokkal, közösségi kultúrával és környezeti neveléssel kapcsolatos együttműködésének elősegítése és támogatása, iskolás osztályok öntevékeny szponzori hálózatépítésének segítése, humanitárius és környezettudatos civil kezdeményezések erősítése. A humanitárius programszervezés lényeges elemeinek felfedezése, elsajátítása, neves humanitárius világszervezetek munkájába való aktív bekapcsolódás.

„A kapu két világ határa, melynek egyikében Te laksz!”

Kiállítás célja

A tablók egy természetközelibb, környezetbarátabb életmódra hívják fel a figyelmet, hogy meghosszabbíthassuk Földünk életét, és próbáljunk meg számunkra és az állatok, növények számára is egy egészségesebb környezetet biztosítani.

A tablók és a makett készítése során törekedtünk arra, hogy minél kevesebb primer nyersanyagot használjunk fel, így kevésbé terheljük a környezetünket. A plakátok alapja egy műanyag hullámlemez, amit csomagolóanyagként már használtak, újrahasznosított papírra rajzoltunk és régi újságokból gyűjtöttük össze a felhasznált képeket. A makettet teljes egészében hulladék anyagokból építettük.

A tablók készítője:

Kék szilva csoport - Széchenyi István Általános Iskola, Újszilvás

Csoportvezető tanár: Molnárné Szabó Szilvia

Csoport névsora: Bíró Regina, Boda Bianka, Fehér Bence, Guti Ákos, Józsa Bianka, Kiss Vivien, Kovács Bence, Kovács Bianka, Kovács Martin, Kövesi Vivien, Lakatos Vivien, Lévai Dávid, Lévai Márk, Sándor Márk, Szabó Nikoletta, Tóth Cintia

Rövid bemutatkozó szöveg iskolánkról
A Széchenyi István Általános Iskolában már régóta kiemelten foglalkozunk természetvédelmi témákkal. Témanapokkal, hulladékgyűjtéssel, Öko-hetekkel, kirándulásokkal, tanórákba beépítve erősítjük a környezetbarát szemlélet formálását. A téma választását indokolja, hogy a körülöttünk élő természet végveszélyben van, ezáltal az emberek életminősége és az emberiség létének jövője bizonytalanná válhat. Iskolaként a felnövekvő generációban látjuk azt az esélyt, amellyel megteremthetjük azt a fenntartható fejlődést, amivel az élőlényeknek-élőhelyeknek megfelelő, harmonikus körülményeket biztosíthatunk. Elengedhetetlennek tartjuk az oktató munkán kívül a környezettudatos szemlélet és az öko-intelligencia kialakítását."

Béres József

Blogger-Hate-Halesz-Öno

Pár slágvort, ami elsőre értetlenkedésre adhat okot. Mit keres ez a négy szó egymás mellett?
Blogger: talán internetes naplóíró, Hate: Halesz Tánc Egyesület, Halesz: Tápiószőlős korábbi neve, Öno: Idősek Otthona, csak a helybéliek mind így ismerjük ezt a helyszínt.

Miért lesz ebből a négy szóból bejegyzés egy "kultúrával" foglalkozó oldalon?
Mert a "kulturálódásra" szükségünk van minden nap, minden évszakban, minden korosztálynak.


És akkor visszafele menvén a címben szereplő szavak értelmezésében, talán megszületik az a beszámoló, ami illő és üdvös, még ha közel három nap távlatából is történik.
ÖNO: van egy intézmény, melynek a legnemesebb feladata, gondozni, ápolni a benne lakó időseket. Azokat a férfiakat, nőket, akik nagyon régen gyermekként éjjeli legszebb álmuk közepette ki lettek rángatva menedéket adó pincékbe az ellenség támadása elől. Akik csatatéren mérettek meg bátorság-vizsgán, akik sebeket kötöztek, majd előretörekvő rendszerek kísérletezéseit átvészelve gyermeket nemzettek, neveltek, otthont teremtettek, és mára a szép-korúak közé "előléptek".
HALESZ: egy nem kicsi, nem nagy település a Tápió-régióban. Sem nem idős, sem nem fiatal, egy valamikor bátor, nem túlbuzgó, de nem is szigorú, nem is hanyag, egyszerűen HALESZ nevű falu. Mára Tápiószőlős, sajnos egyre kevesebb szőlővel.
HATE: "hate-ha" néptánc-kurjantásnak is betudható lenne, de nem. Halesz Tánc Egyesület, több tucat aktív anyukából, apukából, fiatalból álló táncos csapat, akik egyet akarnak: a közösségi eggyé tartozásukat lakóhelyükön és a környéken hirdetni, másoknak örömet szerezni két fontos kifejezőeszközzel, táncukkal és énekükkel.
BLOGGER: jól hangzik ez a szó, ki is használom, leírom, ide!
Életem első levelét édesapám biztatására írtam kereszt-szüleimnek. Egy részletre emlékszem: "... vettünk édesapámmal egy malacot..."
Majd történt, hogy szerelmes lettem, először komolyan 13 évesen. Iskolaváltoztatás miatt megszakadtam jó barátimtól, így valakinek el kellett mondani lelki-érzelmi vívódásaim: vettem egy csatos füzetet.
Megszületett az első naplóm!
Majd sok-sok levelezés a barátokkal, ismerősökkel középiskola alatt, szerelmemmel egyetem alatt, és sok-sok elektronikus levél jó tíz éve.
Most meg itt vagyok: naplót írok, de nem titkosat, nem papírra, nem tintába mártott lúdtollal.


És hogy a kielemezett négy szó miért kerül ide, mire ez a sok magyarázat. Hm, most olvassuk meg a címet újra, balról jobbra.
Blogger(jómagam), (lépni fel) HATE(val), Halesz(Tápiószőlős-ön)-ban, Öno(Idősek Otthoná-ban)-ban!
Tömören, google fordításban :)

Történt az, hogy majdnem véletlen Tápiószőlősre kerültem. Történt az, hogy szintén véletlen a Halesz Tánc csoport tagja lettem. Történt az, hogy meghívást kapott a csoport az idősekhez. És mindez Tápiószőlősön az Úr 2011. évében, február havában, annak ötödik napján, a mulatságoktól pezsgő farsang idején.

Valójában Karácsonyra szántuk az idősek megtisztelését legnépszerűbb műsorunkkal, az Operett-csokorral, de az intézmény vezetőjével is egyeztetve végül a farsang alkalmából került erre sor.
Elmondhatom, minden táncos ugyanolyan izgalommal, teljes odaadással készült és várta a szombati fellépést.
Az idősek arcukon békével, mosollyal, az ápolók izgalommal, a fellépők még nagyobb sürgéssel, forgással töltötték a műsor előtti utolsó perceket. Majd egyszer csak megszólalt a zene, beléptek az első párok, és csendült a dal, koppantak a cipők, libbentek a szoknyák, szólt az ének, csillogtak a szemek, tapsoltak a kezek.
És nem volt megállás: dalt dal követett, pörögtek a lányok, figuráztak a fiúk, csosszantak a csizmák, csattantak a cipők, pörögtek a szoknyák, levegőbe emelkedtek a kezek.

Az intézmény lakói örömükben velünk énekeltek, tapsoltak, az ápolók pedig a meghatódottságtól örömkönnyeket láttattak szemükön.
Bevallom, a "Délibábos Hortobágyon" refrénjénél már én is nagyokat nyeltem: nagyszüleimet láttam a velem szemben ülő közönségben, a tőlem távol lakó szüleim juttatták eszembe, és közben gondolkodóba estem.

Sok szakma van ezen a földkerekségen, közülük a legtöbb hivatás.
Ápolónak lenni egy idősek otthonában is elhivatottságot jelent. Letelik a munkaidő, bizonyára mindenütt, de nincs az az ápoló, aki egy kicsit nem a saját szülőjeként gondozná, ápolná, ügyelné az ott lakókat.

A bő fél óra műsoridő villámgyorsan elröppent, de a lakók, ápolók szívében biztos sokáig megmarad az a szeretet-felhő, amely valósággal betöltötte a nézőteret, névleges színpadot.
Az idős bácsik, nénik bizonyára napokig, hetekig beszélni fognak erről az alkalomról, és elmondom: a tánccsoport is.

Nagyon köszönjük az időseknek a megtisztelő tapsot, a sok mosolyt, az ÖNO dolgozóinak a meghívást.
Biztos, hogy következő műsorainkkal is ellátogatunk hozzájuk.

Béres József