Első szerelmeim egyike a fotózás, és mint ilyen, egy életen át elkísér. Remélem:)
A digitális fotózás megjelenése sok jót és rosszat is hozott.
Kezdem a negatívval: az ember csak kattint, csak kattint, és elfelejt komolyabban odafigyelni. Pedig egy jó fotó megkomponálása még a keresőbe kukkantás előtt megtörténik. Akár fejben, akár az ember éjjeli "álmában". És amikor "lesre áll", valójában odabent a "beállítás törvényei" már működnek, néha már magától.
Hozott sok jót is: az exponáló gomb lenyomása után rögtön visszanézhető a "remekmű", lehet újra kattintani, ha valami nem tökéletes, vagy lehet odébb állni, ha megvan már az elképzelt téma.
Az otthoni képernyőn való kielemzés, a közösségi oldalakon való megosztás sarkallja az embert a hobbijának a komolyabbá vételében, mégis a nagy digitális világban jól jön az "analóg" módon való közlés: lásd előhívott, keretezett fénykép, netán sok fénykép, esetleg kiállítás.
Amikor úgy döntöttem, megvan az a képmennyiség, amivel már érdemes laborba menni, felkerestem egy mások által is ajánlott műtermet Cegléden. Őszintén, nem ismertem senkit, ráadásul hosszú kihagyás után próbáltam ismét "szárnyakat bontani". Három hölgy fogadott: egyik kedves, másik szép, harmadik udvarias. Ilyenkor mit csinál a magamfajta, ép "pályakezdő"? (Jó pár évvel ezelőtt volt :-) ) Hát zavarba jöttem kicsit.
A lényeg: sokszor visszatértem arra a helyre, egyrészt a kedves kiszolgálás végett, másrészt 4-5 labor kipróbálása után itt találtam azt a minőséget, amely az elvárásaimnak megfelelt. Stimmeltek a színek, kontrasztok, a végtermék tökéletes volt.
Ugrok egyet az időben. Ígértem a kiállítás meghirdetésekor, hogy a megnyitóig bemutatom mindenik kiállítót.
Hát kellemes meglepetés ért: amikor megnéztem a következő beérkezett bemutatkozót, felismertem a korábban elmesélt labor egyik munkatársát. Örömmel mutatom be a kedves olvasóknak:
Sebestyén Beáta
A digitális fotózás megjelenése sok jót és rosszat is hozott.
Kezdem a negatívval: az ember csak kattint, csak kattint, és elfelejt komolyabban odafigyelni. Pedig egy jó fotó megkomponálása még a keresőbe kukkantás előtt megtörténik. Akár fejben, akár az ember éjjeli "álmában". És amikor "lesre áll", valójában odabent a "beállítás törvényei" már működnek, néha már magától.
Hozott sok jót is: az exponáló gomb lenyomása után rögtön visszanézhető a "remekmű", lehet újra kattintani, ha valami nem tökéletes, vagy lehet odébb állni, ha megvan már az elképzelt téma.
Az otthoni képernyőn való kielemzés, a közösségi oldalakon való megosztás sarkallja az embert a hobbijának a komolyabbá vételében, mégis a nagy digitális világban jól jön az "analóg" módon való közlés: lásd előhívott, keretezett fénykép, netán sok fénykép, esetleg kiállítás.
Amikor úgy döntöttem, megvan az a képmennyiség, amivel már érdemes laborba menni, felkerestem egy mások által is ajánlott műtermet Cegléden. Őszintén, nem ismertem senkit, ráadásul hosszú kihagyás után próbáltam ismét "szárnyakat bontani". Három hölgy fogadott: egyik kedves, másik szép, harmadik udvarias. Ilyenkor mit csinál a magamfajta, ép "pályakezdő"? (Jó pár évvel ezelőtt volt :-) ) Hát zavarba jöttem kicsit.
A lényeg: sokszor visszatértem arra a helyre, egyrészt a kedves kiszolgálás végett, másrészt 4-5 labor kipróbálása után itt találtam azt a minőséget, amely az elvárásaimnak megfelelt. Stimmeltek a színek, kontrasztok, a végtermék tökéletes volt.
Ugrok egyet az időben. Ígértem a kiállítás meghirdetésekor, hogy a megnyitóig bemutatom mindenik kiállítót.
Hát kellemes meglepetés ért: amikor megnéztem a következő beérkezett bemutatkozót, felismertem a korábban elmesélt labor egyik munkatársát. Örömmel mutatom be a kedves olvasóknak:
Fényképész
Nyíregyházán születtem, de 10 éves korom óta Albertirsán élek.
Mindig vonzott a fotózás, így 2001-ben elvégeztem a fényképész szakképző iskolát.
Azóta is ez a szakmám, amit 2011 januárjától egyéni vállalkozóként folytatok.
Szabadidőmben, kirándulásainkon is szeretek fényképezni, megörökíteni a látottakat. Az így készült képeim megismertetése céljából csatlakoztam a 2010-ben alakult Albertirsai Fotókörhöz.
A fotóim helyettem beszélnek.
Tagja vagyok: Albertirsai Fotókör, MAFOSZ
Abban a kiváltságos helyzetben lehetek, hogy "megsejthettem" a teljes tárlat anyagát, de csak miniatürben. Üzenem minden négykerekű-retro-youngstyle kedvelőnek, van egy nagyon ütős fotó is Beátától.
A meglepetés majd a helyszínen!
BJ
Abban a kiváltságos helyzetben lehetek, hogy "megsejthettem" a teljes tárlat anyagát, de csak miniatürben. Üzenem minden négykerekű-retro-youngstyle kedvelőnek, van egy nagyon ütős fotó is Beátától.
A meglepetés majd a helyszínen!
BJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése