Olvasom a bemutatkozót, és úgy érzem, az alkotásnak a kor "akarna" határt szabni.
Gyerekkoromban ezt én is "elhittem", azaz csak a "felnőtteknek" szabad(na) maradandót alkotni. Sajnos jó ideje rájöttem, nem így van ez.
Ha a belső feszültség, a hang szólít valamire, akkor azt tenni kell. Természetesen kellő bölcsességgel, áhítattal, türelemmel. Különben a gyors felbuzdulást gyors kiégés követi.
Egy fiatal alkotó bemutatkozóját ajánlom mindenki figyelmébe, késő este:
Palovecz Gabriella
Budapesten születtem, de törzsgyökeres albertirsaiként élek itt-e piciny városban.
Néhány évvel ezelőtt elkapott a hév és fotózásra adtam a fejem. Azóta a hévből szenvedély lett, majd álommá vált, mely űz és hív, nem ereszt és mégis szárnyat ad.
De míg középiskolás tanulmányaimat be nem fejezem, nem adózhatok teljes időmmel az álmomnak, addig is szabadidőmmel támogatom ezt az életstílust. Ha nem fotózom, akkor éppen írok.
Az Albertirsai Fotókör tagja vagyok.
Új tehetségekre, új egyénekre szüksége van a mindenkori társadalomnak. A felnőttek egyik feladata, hogy a fiatalok képességei felszínre kerüljenek. A jó, a tiszta, az eredeti nincs korhoz kötve ...
Még kettőt kell aludni, és itt a megnyitó!
BJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése