2012. november 18., vasárnap

Nagyjaink - Tátrai Tibor Ádám jövendőbeli meteorológus


A világ egyik csodája a gyermek, majd a gyerekből cseperedő kamasz, tini, végül az alkotó, felnőtt ember. Tapasztalhatták már sokan, hogy a gyerekkorban szőtt álom-munka, nagy valószínűséggel hivatássá is válik! Vagyis a kiskorban dédelgetett tűzoltós, mentős, rendőr, még ha időközben elevickél más „fizetősebb” szakmák felé is, nagy valószínűséggel tudatlanul, de apránként és biztosan elérkezik a hivatásához. Egyszerű a miértje: mert abban érzi jól magát, abban lesz otthon, abban valósíthatja meg önmagát – attól (is) lesz boldog ember!

Valószínű, egy már a gyerekkorban dédelgetett álom apró és biztos lépéseit láthatják megvalósulni a szőlősieken kívül az egész ország lakói, akik naponta az egyik kereskedelmi tv csatorna műsorából tudják meg a másnapi időjárás előrejelzést.
Tátrai Tibor Ádámmal nagycsoportos óvodásként találkoztam először. Végzős nyolcadikos diákként figyeltem rá fel másodszor, amikor fotóiból készült vetítéssel köszönt el osztálytársai nevében az őket tanító pedagógus kollégáimtól. Kellemes meglepetés volt, újabb diák foglalkozik komolyan az állóképek készítésével. Beszélgettünk, mivel fotózik, miként dolgozza fel a képeit. Kiderült, másik hobbyja is van, ami lassan úgy néz ki, hivatássá válik Tibornál: előszeretettel követi, feljegyzi és már „előre is jelzi” az időjárást.
Néhány hónapja folyamatosan látni fotóiból összeállítást az RTL-Klub időjárás előrejelzés műsorában. Legutóbb egy világméretű online fotópályázaton versenyzett, valamint különös projekten dolgozik.
Pár napja személyesen beszélgettünk ismét. Felkértem a már 16 éves Tibort, legyen első interjú alanya a Tápiószőlősi Kultúra blog NAGYJAINK rovatának, amely egyik feladata bemutatni azokat az alkotó embereket is, akik Tápiószőlősön élnek.

A béke szemei
Minden gyerek ábrándozik a nagy felnőttek által végzett hivatásokról, te mi szerettél volna lenni óvodás korodban?
Először kombájnok kötötték le nagyon a figyelmem, mindaddig, amíg a nagybátyám fel nem ültetett egy kombájnra. Állítólag 2 óra múlva meguntam, s ezzel be is fejeződött ez a pályafutásom.
Már óvodás koromban is érdekelt az időjárás, főleg a nagy viharok. Ha szüleim, nagyszüleim nem figyelnek, képes lettem volna kimenni a legnagyobb vihar közepén is, csak hogy láthassam. Mikor édesanyám az óvodába vitt, útközben mindig megállapítottam a szélirányt.

Fagyos út
Mikor akadt meg a szemed először az időjárás jelentésen?
Kb. 4-5 éves lehettem, emlékszem, nem múlhatott el nap, hogy én ne láttam volna időjárás jelentést. Nézegettem a híradóban szereplő időjárással kapcsolatos riportokat, s megjegyeztem az időjárás jelentésből Németh Lajost, és Vissy Károlyt.

Értetted is, miről "beszélnek", mi - mit jelent a híradóban?
Igen, többnyire. Erre szüleim is felfigyeltek. Egy idő után már térképen is el tudtam helyezni lakhelyemet. Lassan az időjárás jelentés mellett a híradó is érdekelni kezdett. A déli harangszó, és az utána következő híradó hallgatása a rádióban ugyanúgy elengedhetetlenné vált, mint ahogy ma naponta méréseket készítek.

Apokalipszis
Mikor volt az első alkalom, amikor úgy érezted, hőmérőt kell figyelned, csapadékmérőről kell jegyzetelned, nem tudod a szemeid ettől kezdve úgy lehunyni, hogy ne nézz fel az égboltra?
2008-ban kaptam az első figyelő műszert. Úgy döntöttem, regisztrálok több időjárással foglalkozó internetes oldalra és küldeni kezdtem nekik az észleléseimet, hobbiból.
Figyeltem az időjárás napi alakulását, feljegyzést azonban ekkor még nem készítettem.
2009 decemberében, kb. 10 napon keresztül már jegyzeteltem az időjárás változását. Ebből az időből való az első „feljegyzési naplóm”!
Az igazi folyamatos és tudatos figyelés 2010. július 1-től kezdve tart. Napi 3 alkalommal végzek méréseket.
2010 karácsonyán kaptam egy komolyabb műszert /Millenium digitális időjárás állomás/, melyet 2011. január 1-től kezdve használok. Azt hiszem, ekkortól vált számomra világossá, hogy az időjárás-megfigyelés már több számomra, mint egy hobby.
2009. december 12-től 10 napig hőmérséklet, szélirány/ erősség, hó vastagságot figyeltem.
2010. július 1-től van adatom a hőmérsékletről, légnyomásról, és az égképről.
2010. július 19-től ezek mellé sikerült beszereznem egy csapadékmérőt is.
2011. január 1-től ez páratartalom mérésére is alkalmas műszerrel bővült tovább, egy Millenium digitális időjárás állomás szolgáltatja nekem az adatokat.
2011. július 14-től van egy minimum-maximum hőmérőm, mellyel már a napi min-max hőmérsékletről is van külön adatom.
Jelenleg tehát a következőkről vannak feljegyzéseim: hőmérséklet, csapadékmennyiség, légnyomás, páratartalom, hó vastagság, napi minimum és napi maximum hőmérséklet. illetve az adott napon általam észlelt időjárási jelenségek.
Édesanyám, - aki hozzám hasonlóan érdeklődik az időjárás iránt – volt az, aki akkoriban bíztatott, erőt adott és bátorított arra, hogy komolyabban is foglalkozzak az időjárás megfigyeléssel. Neki, és a család többi tagjának köszönhetem, hogy immáron lassan 2,5 éve vannak méréseim.

A remény sugarai - bízván az esőben
Az időjárás megfigyelés mellett van egy másik hobbyd, a fotózás. Mivel dolgozol, melyek a kedvenc témáid?
Igen, a fotózás… nos, e két téma, az időjárás és a fotózás az, melyek közül nem tudnék dönteni, ha választani kellene, hiszen mindkettő iránt nagyon érdeklődöm. Jelenleg egy OLYMPUS SZ-10 típusú géppel „dolgozom”, melyet tavaly szeptemberben kaptam. Nem felejthetem viszont a PANASONIC - LUMIX FS4-et sem, mellyel az első komolyabb képeim készíthettem. Kedvenc témám – s ez csak megerősített engem az időjárási érdeklődésem iránt – a természet fotózása. Ez persze így elég tág témának hangzik. Tömörebben a pillangók, virágok, naplementék, felhők, viharok, illetve főleg az extrém időjárás-jelenségek azok, amelyek iránt különösen érdeklődöm.

Angyali sugarak
Indultál egy világméretű online fotó-pályázaton, mire számítottál?
Igen, a Metro Photo Challenge 2012-ről van szó. Nagy örömmel vágtam bele ebbe a pályázatba, s bár nem én nyertem/ hiszen a világ minden tájáról indultak fotósok/, nem keseredek el. Remek próbálkozási lehetőség volt, sőt örülök, hogy részt vehettem. Bele adtam mindent, szívvel-lélekkel csináltam, látván mások fotóját – melyek újabbnál újabb ötleteket generáltak bennem.

Remény az esőben
Utóbbi hónapokban gyakran látni a fotóid az RTL-Klub híradó időjárás-jelentés rovatában: honnét az ötlet? Milyen a fotóid fogadtatása? Mi a "fizetség" érte?
Az ötlet, hogy én fotót küldjek be az RTL Klubnak, egy unalmas áprilisi délutánon született. Számítógépemen nézegettem ép a fotóimat, amikor született a gondolat, hogy beküldjek néhány képet. Meg is történt, s nem adtam neki különösebb jelentőséget. Szüleimnek meg sem említettem. Este azonban néztük a híreket, s utána az időjárás jelentést is. Mikor megláttam a fotómat a képernyőn, nem akartam hinni a szememnek! Felkiáltottam, hogy „Az az én képem”, s majdnem leestem az ágyról. Hogy mondjam, egyáltalán nem számítottam rá.
Két nap múlva ismét visszaköszönt az egyik fotóm a képernyőről. Innentől kezdve már tudatosan küldöm be fotóim. Azóta 30 fotóm jelent meg az időjárás jelentésben, s egy nagy ceglédi felhőszakadás után 4 fotóm az esti híradóban is szerepelt.
Jelenleg a nevem feltüntetésével ingyen „reklámban” részesülök, ez egyébként elvárandó. De ki tudja, egyszer majd kiegészíthetem munkámmal kicsit a diákpénztárcám is J

Őszi szirmok
Facebook profilodon láthattam fotókat, amelyen Reisz András ismert időjárás jelentővel vagytok egy táborban – mire tanított benneteket?
Reisz András meteorológus egy rendkívül közvetlen ember. Jó volt őt megismerni, és öröm volt egy ilyen emberrel találkozni. Megtanított arra, hogy a meteorológia nem egy merev szakma/téma, mint azt sokak hiszik. Manapság az emberiség leggyakoribb témája az időjárás, hiszen ez kihatással van a mindennapi életünkre, legyen az ember bárhol a bolygón.
Elmondása szerint sok tévhit van a meteorológusokkal kapcsolatban. Az emberek azt hiszik, hogy a meteorológusok biztosan tudják, milyen idő lesz, s utólag keményen hibáztatják őket a tévedésükért. Az időjárás, mint mindenkit, őket is megtréfálja. Ennek ellenére szükség van ezekre a szakemberekre, hiszen sok emberélet függ az ő munkájuktól (pl. rendezvényeknél--> 2006. augusztus 20.)

Naplemente

Mi szeretnél lenni, ha „nagy leszel”, azaz merre az irány érettségi után?
Egyetemre szeretnék majd menni, mert biztos vagyok benne, hogy a meteorológiát nem csak hobbiként szeretném űzni, hanem mint foglalkozást, hivatást szeretném elsajátítani.
Munkám egyik ágaként a fotózást is szeretném folytatni, akár komolyabb szinten is.

Csapadékmérőm
 Jelenleg egy saját kis projektet indítottam, melynek lényege, hogy szeretném lakhelyem régebbi időjárását is felkutatni. Ehhez azonban segítségre van szükségem. Nem szám szerinti adatokra gondolok, hanem egy időszakra, egy napra, egy hónapra, vagy akár egy évre /pl.: csapadékos hónap, nagyon hideg év, nagyon forró nyár, viharos nap/. Jelenlegi legrégebbi adatom a ’87-s nagy havazásról, s a hidegről van. Lehetőség szerint ennél sokkal több információt szeretnék begyűjteni.







Tibor gondolataival élve, nagy szüksége van az emberiségnek az életünket befolyásoló meteorológiai jelenségeket komolyan ismerő szakemberekre. Kíváncsiak vagyunk az előjelekre, azoknak jelentésére. Utóbbit a szakemberek tehetik a leghelyesebben.
Kívánok Tibornak sok sikert, kitartást a még hátralévő tanulmányi időszakhoz – az olvasókat pedig arra kérem, jelezzenek a tapioszolosikultura@gmail.com címre, ha ismernek olyan helyi lakóst, akik meteorológiai feljegyzéseket végeztek az elmúlt évtizedekben.
BJ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése