A több mint tucatnyi felnőtt mellett még jelen volt pár felső tagozatos osztály, ezzel is fokozva a kiállítás sikerét.
Háttérből követtem a teremben lévők figyelmét, kíváncsi voltam, miként reagál a közönség szomjára a tárlat vezetője, a Gerje Alkotókör elnöke, Bajor Imre.
Megvallom, mindannyian kölcsönösen fokoztuk a katarzist: Szegedi György ÁMK-igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd az elnök elkezdett egy virtuális razj-tanfolyamot.
Végigvezette a nagyérdeműt a kezdeti ceruza-rajzoktól a vízfestékkel készült színes tele képeken keresztül az akvarellig, olajfestményig. Olyan volt ez, mint egy rendhagyó rajzóra! A gyerekek kíváncsiskodó szemekkel, a felnőttek, idősebbek kedves mosollyal arcukon hallgatták a vezetést, szemlélték az alkotásokat.
Ott voltak az egyesület tagjai közül is páran. Megtisztelő volt a jelenlétük, ugyanakkor arcukon látszott az enyhe izgalom, a belső kérdés: eddig alkottunk magunk magányában, de most milyennek értékeli műveinket a közönség?
Akiket megkérdeztem, csak pozitív élményről számoltak be. Úgy érzem, ha lesz hasonló esemény falunkban, szívesen jönnek, örömmel vesznek részt nézőként. És ki tudja, talán elkövetkező kiállítóként is?
Volt egy kellemes hangulat, ennek fényében villám-gyorsan faggattam a jelenlévő alkotókat, és megegyeztünk, virtuális interjúban válaszolni is fognak a kérdésekre.
Következzék az egyesület elnökével Bajor Imrével készített beszélgetés:
- Milyen hangulatban, érzésekkel érkezett Tápiószőlősre a kiállítás napján?
Busszal érkeztünk Ceglédről Tápiószőlősre. Ritka egy alkalom ez, szokások ismerete nélkül. A könyvtár előtti megállónál szerettünk volna leszállni, de mint utóbb a sofőr és feleségem beszélgetéséből kiderült, a piros gomb vészjelző, a zöld meg leszállási szándékra való. Így tehettünk egy tiszteletbeli kört a buszfordulóig :)
Külön gondolkodási lehetőség ...
- Kíváncsi volt a szőlősi közönségre? Milyen benyomásokat szerzett a tárlatvezetés alkalmával?
Véleményem, hogy a közönség várja a szakszerű tárlatvezetést. Nem csak itt, országosan probléma, hogy a különböző intézmények szakember és bérfeltétele nincs biztosítva, ezért szerény ismereteim ellenére ellensúlyozni próbálom ezt a hiányt, szívesen vállalom a tárlatvezetést.
Úgy látom, a szőlősi közönség is vevő volt erre.
- Született-e újabb gondolat, elképzelés a kiállítás megnyitó alatt, után?
Művész klub létrehozását szorgalmaznám, ahol az érdeklődők (műgyűjtők, mecénások) a műalkotások olvasási módját, a mű közönség általi befogadásának művészetével ismerkednének.
Így születhetnének újabb gondolatok, amit igény szerint lehetne tovább fejleszteni.
Egy település esztétikája a polgárok lakásában kezdődik: van-e műalkotás a lakásban? milyen kép van a falon?
- Kérem, ismertesse tömören a bemutatott műalkotások szerzőit!
Bánhegyi László, jászkarajenői festő, több egyéni-, csoportos kiállításon vett már részt.
Csernus Lajos, ceglédi alkotó számos díjat, egyéni-, csoportos kiállítást tudhat magáénak.
Török Tamás, nagykőrösi szakképzett, díjazott alkotó, sok egyéni-, csoportos kiállításon van már túl.
Jómagam pedig szobrokat, domborműveket mutattam be a nagyérdeműnek.
Feleségem, Bajor Sarolta gobelin munkáiból hozott el egy párat.
A kiállításon személyesen jelen volt egy negyedik alkotó, akit szintén utólag, virtuálisan kérdeztem:
- A Gerje Alkotókör második női alkotóját tisztelhetem, mit kell tudnunk önről?
Skultéti Mária vagyok, Jászkarajenőről. Néhány éve festek. Nyugdíjasként kezdtem el megvalósítani gyerekkori álmomat.
Az első nagy sikerem 2008-ban a Pest megyei kiállításon való részvétel volt, ahol egy teljesen autodidakta módon készített képpel mutatkoztam be. Azóta képzem is magam a Pest Megyei Kulturális Intézetben havonta tartott előadásokon. Tanáraim a Munkácsy díjas, grafikus művész Bálványos Huba és Fiók László festőművészek.
Nyaranta alkotótáborokban veszek részt.
Úgy gondolom, soha nem késő megvalósítani az álmainkat.
- Milyen érzésekkel érkezett Tápiószőlősre a kiállítás megnyitója alkalmából?
Gyerekközönség előtt nem állítottam még ki, ezért kicsit izgatott voltam. Próbáltam úgy válogatni a képeket, hogy a gyerekek felismerhessék, nem olyan nehéz dolog a rajzolgatásból eljutni egy festményig. Sokáig magam sem tudtam elképzelni, hogyan lehet egy szép tájképet megfesteni.
- Hogy érezte magát a megnyitón, milyennek látta a tárlatvezetést?
Nos, a kiállításon én jól éreztem magam, ez nálam elégedettséget jelent. A felnőttek mellett a gyerekközönség érdeklődő és nagyon fegyelmezett volt. A tárlatvezetés alkalmával Bajor Imre hihetetlen profi módon mutatta be az alkotásokat. Ha csak egy-két gyerek is kedvet kapott jobban rajzolni vagy festeni, már megérte.
- Született-e újabb gondolat, terv egy következő műalkotáshoz a kiállítás alatt?
Alkotó gondolataim mindig vannak. Nem csak tájképet festek, hanem az embert is odahelyezem.
A továbbiakban lakóhelyem megörökítésére helyezem a hangsúlyt, életképekben. Nyitott szemmel járva hihetetlen dolgokat fedezek fel, amelyek mellett egyébként már ezerszer elmentem.
Tápiószőlősön először jártam, és nagyon jó benyomást keltett bennem az emberek közvetlensége, kedvessége.
Üdvözletem küldöm minden kedves szőlősi lakosnak.
Viszontlátásra!
Barátsággal,
Skultéti Mária
Öröm az, ha kulturális megmozdulás történik közösségünkben, még nagyobb öröm az, ha egy helybéli is megmutatkozik, például a pénteki kiállításon.
Az egyesület hetedik, legújabb tagjával, Szegedi Gergővel beszélgettem, virtuálisan is:
- Talán az egyesület legfiatalabb alkotó tagja vagy, miért ép festészettel foglalkozol, mióta alkotsz, mi értelmét látod? Miért szükséges az embernek ilyenképpen is megnyilatkozni?
Nem történik más, mint az, hogy minden embernek van egy bizonyos igénye a szépre, a jóra, az igazságra!
Vannak érzései, gondolatai amelyek szinte folyamatosan foglalkoztatják. Ezeket valamilyen formában kifejezésre akarja juttatni.
Erre különböző eszközök állnak rendelkezésre: zene, tánc, beszéd, mozdulat, írás és még számos más lehetőség.
Ilyen kifejező eszköz a festészet is.
Magam is ebben fejezem ki ezt a belső érzés-halmazt: a szépet, a jót, az igazságot. Szerintem ezek azok az értékek, amelyek egy társadalom, egy közösség, egy család, egy szerelem, egy barátság életében olyan impulzusokat, lendületet tudnak adni, amelyek megújulást, örömet, életkedvet hozhatnak mindannyiunk életébe!
Goethe jut eszembe: "a művészet a kimondhatatlan tolmácsa"!
Mindannyian tálentumokat kaptunk Istentől, ki többet, ki kevesebbet. Ezekkel élve tölthetjük be emberi hivatásunk, mégpedig másoknak örömet kell szereznünk.
- Trendi dolog-e festeni?
Hogy trendi-e, hm. Az emos frizura meg a festett szem is trendi, dehát ki szeretne úgy megjelenni minden nap, mint a velencei maskarások? :)Nem divatkérdés, persze mindet lehet, de nem minden használ.
Rengeteg "trendi" giccs kapható, patak hidacskával például, de van Rembrandt, Munkácsy ...
Patak hidacskából sohasem lesz rembrandti fény. Ha csak nem a kandalló tüzében csodáljuk meg egy hideg téli estén :)
Passzióból festek és örülök hogy tetszik másoknak is. Alkotni mindig szabadság, de a szabadság mindig felelősség.
A MŰVÉSZBARÁTSÁG című vándorkiállítás január 27-én zárul, majd megindul a térségben, kicsit minket is reklámozva. Mindenki előtt nyitva áll a tárlat, változatlanul de. 8-12, du. 14-18 óra között látogatható.
A kulcshelyszín: könyvtár, faluház, Tápiószőlős!
Béres József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése