FOTÓ-KÉP-TÁR kiállítás előtt: bemutatkoznak az alkotók 4.

A tehetséget nem lehet elsajátítani, azzal születni kell, ez a legend járja a "szakirodalmat".

Harmadik évezred (még) elején a belső késztetést, elhivatottságot érezve egy adott "szakma", foglalkozás iránt vagy tudunk egyből egyediek lenni, vagy elkezdünk bizonyos szamárlépcsőket megjárni.

Esetleg úgy van ez, mint a mesében? Hamuban sült pogácsával szerencsét próbálunk az életben, netán elszegődünk egy mester mellé, és amint túlszárnyalnánk bekövetkezik az a pillanat, hogy no akkor most egyéni utat kell járni?

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amint "virtuálisan" ismeretséget kötöttem Szkotival, aki easy, young, art-style-ban csak Szkoti!

Hogy ki is ő valójában? A bemutatkozója elárul néhány tulajdonságot, sejtet pár vonást a stílusáról, de elképzelem, korántsem fogjuk teljesen kiismerni. Egyben reménykedem, így "berobbanva" sokáig fogunk hallani róla akár az írott sajtóban, akár más berkekben.

Következzék a negyedik alkotó bemutatkozója:

Szkoti

miért?

mert a kép elkészülésének a pillanatában létrejövő érzés megszünteti az ürességet, amit az alkotásmentes idő hoz létre,

mert feloldja mindazon feszültségeket, amik az életben való szemlélődés során gyülemlenek fel,

mert az alkotás megadja a felsőbbrendűség érzését, hiszen amit Te hozol létre az a Tied, és olyan amilyenre Te formálod,

mert a végén ott van a happyság.

hol?

internet, közösségi oldalak (is)

hogyan?

Jgósan! happyság nélkül csak a drámának van értelme. és ezek a képek azért nem
drámaian rosszak... kacsintós szmájli

mivel?

leginkább mogyorós csokival, de megvesztegethető vagyok finom hammmal is. mosollyel

Már csak egy hétvége és három nap van hátra a megnyitóig. Jó készülődést mindenkinek, és szólni rokonnak, barátnak, szomszédnak.

BJ