FOTÓ-KÉP-TÁR kiállítás előtt: bemutatkoznak az alkotók 6.

A hivatások egyik legnemesebbével foglalkozik a most bemutatkozó alkotó.

Tudjuk, tapasztaljuk, hogy az életben a bennünk rejlő képességek nem minden esetben hozhatók ki csak egy munkaterületen. Valószínű, születésünktől fogva bennünk rejlenek a tálentumok, csak különböző időkben, helyeken, netán külső hatásra kerülnek ezek felszínre. Attól lehet kerek egy emberi élet, ha "színesen" élünk: a hivatásunk mellett a kedvenc foglalkozásainkon keresztül szerzett sikerélményekkel tarkítjuk a mindennapjainkat.

Erre szükségünk van saját egészséges egyéniségünk megélésében, és a minket körülvevő társadalomnak jobb szolgálatára tudunk lenni.

Korcsog Rita

Születtem Gyöngyösön 1962. október 4-én. 14 éves koromig Boconádon éltem. Középiskolámat és a Tanárképző Főiskolát Egerben végeztem, majd Albertirsára kerültem tanítani. A digitális fotózás megjelenése tette lehetővé számomra, immár hét éve az önkifejezés e módját

Mindig érdekelt a művészet, tánc, festészet, zene és a fotográfia. Három éve töltöttük fel az első fotómat a Google Panoramio oldalára, ahol jelenleg 1500 alkotás található. Kedvenc területem a természetfotózás, hangulatok megörökítése, érdekes emberek, arcok ábrázolása.

Tagja vagyok az Albertirsai Fotókörnek ami 2010-ben alakult.

Álmainkat megvalósítani sohasem késő. Bátorság, elszántság, egy szikra kell hozzá. Valószínű, mindenki életében megtörténik ezzel a szikrával való találkozás, csak figyelni kell rá!

(Már csak hármat "kell aludni", és itt a megnyitó!!!)

BJ

FOTÓ-KÉP-TÁR kiállítás előtt: bemutatkoznak az alkotók 5.

Azt hittem, találkoztam egy "klasszikus" fotóssal. Mikor végére értem a bemutatkozónak, rájöttem, ugyanazokat a "lépcsőket" járta és járja folyamatosan, mint minden korábban élt neves művész.
Külön kategória az erőssége, mégpedig a "pure" természet apró szépségeit dokumentáló természetfotók!
Mai rohanó világunk új "kihívásait" élve jó, ha az ember felfedezi a természet apró, "ingyen" szépségeit.
Ajánlom szeretettel a bemutatkozóját:

A fotózással 10 éve ismerkedem. Hogy miért csak ismerkedem? Hát a mondás az oka: „Jó pap is holtig tanul!” Én pedig még csak pap sem vagyok, sem így sem úgy.
Devcsics János a nevem.
Eleinte csak a makettjeimet szerettem volna lefotózni, de nem sikerült olyan minőségben, mint a magazinok lapjain láthatók. Ezért úgy éreztem, meg kellene tanulnom fotózni. Mikor már ismertem pár alapfogalmat a fotózásból, megcéloztam az út széli fákon ülő „sas” madarat. Ám ez sem volt akkoriban az igazi. Gondoltam, tanulnom kéne az állatokról. Beiratkoztam hát egy iskolába, de ez az iskola veszélyes hely ám… (Vigyázat kérdezgetnek!!! Nem elég csak ott ülni.) Megismertettek az állatokkal, növényekkel, és sok minden mással is. Megtudtam, hogy nem csak sas madár és veréb létezik. Általam nagyon tisztelt „felelőtlen” tanáraim megmérgeztek a természet szeretetével – ismeretével - értelmével.
Természetesen, nem csak természet fotóim vannak. A nagyvilágban jártamban-keltemben is készítek képeket, melyekkel szeretném megmutatni az ott élők hétköznapjait, kultúrájukat, átalakuló világukat és legfőképp azt, hogy ők is olyan emberek mint mi, csak „messze laknak”.
Ma már talán jobban sikerülnek a fotóim, mint az elején, de ennek megítélését inkább önökre, a „nézőkre” bíznám. Remélem, a képeimmel másokban is fel tudom kelteni világunk szépségének szeretetét. Bízván abban, hogy a fotózás nem csak számomra okoz örömet, hanem önöknek is - ha másként nem, képeim útján - hisz mi lehetne számomra nagyobb ajándék ennél? Hát ennyit magamról: köszönöm.


Bizonyára többeknek "pihennek" otthon fiókban, szekrényben fényképezőgépek, mellyel a saját udvarunk "gyöngyszemeit" megörökíthetjük. Lehet "hagyományos" módon, de lehet egyedivé is téve!
Érdemes kicsit dokumentálódnunk az interneten, akár szöveges leírások, akár fotók alapján "testre szabhatjuk" a saját alkotásainkat is.
Bátorítson mindenkit János munkássága is!


BJ

FOTÓ-KÉP-TÁR kiállítás előtt: bemutatkoznak az alkotók 4.

A tehetséget nem lehet elsajátítani, azzal születni kell, ez a legend járja a "szakirodalmat".

Harmadik évezred (még) elején a belső késztetést, elhivatottságot érezve egy adott "szakma", foglalkozás iránt vagy tudunk egyből egyediek lenni, vagy elkezdünk bizonyos szamárlépcsőket megjárni.

Esetleg úgy van ez, mint a mesében? Hamuban sült pogácsával szerencsét próbálunk az életben, netán elszegődünk egy mester mellé, és amint túlszárnyalnánk bekövetkezik az a pillanat, hogy no akkor most egyéni utat kell járni?

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amint "virtuálisan" ismeretséget kötöttem Szkotival, aki easy, young, art-style-ban csak Szkoti!

Hogy ki is ő valójában? A bemutatkozója elárul néhány tulajdonságot, sejtet pár vonást a stílusáról, de elképzelem, korántsem fogjuk teljesen kiismerni. Egyben reménykedem, így "berobbanva" sokáig fogunk hallani róla akár az írott sajtóban, akár más berkekben.

Következzék a negyedik alkotó bemutatkozója:

Szkoti

miért?

mert a kép elkészülésének a pillanatában létrejövő érzés megszünteti az ürességet, amit az alkotásmentes idő hoz létre,

mert feloldja mindazon feszültségeket, amik az életben való szemlélődés során gyülemlenek fel,

mert az alkotás megadja a felsőbbrendűség érzését, hiszen amit Te hozol létre az a Tied, és olyan amilyenre Te formálod,

mert a végén ott van a happyság.

hol?

internet, közösségi oldalak (is)

hogyan?

Jgósan! happyság nélkül csak a drámának van értelme. és ezek a képek azért nem
drámaian rosszak... kacsintós szmájli

mivel?

leginkább mogyorós csokival, de megvesztegethető vagyok finom hammmal is. mosollyel

Már csak egy hétvége és három nap van hátra a megnyitóig. Jó készülődést mindenkinek, és szólni rokonnak, barátnak, szomszédnak.

BJ

FOTÓ-KÉP-TÁR kiállítás előtt: bemutatkoznak az alkotók 3.

Első szerelmeim egyike a fotózás, és mint ilyen, egy életen át elkísér. Remélem:)
A digitális fotózás megjelenése sok jót és rosszat is hozott.
Kezdem a negatívval: az ember csak kattint, csak kattint, és elfelejt komolyabban odafigyelni. Pedig egy jó fotó megkomponálása még a keresőbe kukkantás előtt megtörténik. Akár fejben, akár az ember éjjeli "álmában". És amikor "lesre áll", valójában odabent a "beállítás törvényei" már működnek, néha már magától.
Hozott sok jót is: az exponáló gomb lenyomása után rögtön visszanézhető a "remekmű", lehet újra kattintani, ha valami nem tökéletes, vagy lehet odébb állni, ha megvan már az elképzelt téma.
Az otthoni képernyőn való kielemzés, a közösségi oldalakon való megosztás sarkallja az embert a hobbijának a komolyabbá vételében, mégis a nagy digitális világban jól jön az "analóg" módon való közlés: lásd előhívott, keretezett fénykép, netán sok fénykép, esetleg kiállítás.
Amikor úgy döntöttem, megvan az a képmennyiség, amivel már érdemes laborba menni, felkerestem egy mások által is ajánlott műtermet Cegléden. Őszintén, nem ismertem senkit, ráadásul hosszú kihagyás után próbáltam ismét "szárnyakat bontani". Három hölgy fogadott: egyik kedves, másik szép, harmadik udvarias. Ilyenkor mit csinál a magamfajta, ép "pályakezdő"? (Jó pár évvel ezelőtt volt :-) ) Hát zavarba jöttem kicsit.
A lényeg: sokszor visszatértem arra a helyre, egyrészt a kedves kiszolgálás végett, másrészt 4-5 labor kipróbálása után itt találtam azt a minőséget, amely az elvárásaimnak megfelelt. Stimmeltek a színek, kontrasztok, a végtermék tökéletes volt.
Ugrok egyet az időben. Ígértem a kiállítás meghirdetésekor, hogy a megnyitóig bemutatom mindenik kiállítót.
Hát kellemes meglepetés ért: amikor megnéztem a következő beérkezett bemutatkozót, felismertem a korábban elmesélt labor egyik munkatársát. Örömmel mutatom be a kedves olvasóknak:

Sebestyén Beáta

Fényképész

Nyíregyházán születtem, de 10 éves korom óta Albertirsán élek.

Mindig vonzott a fotózás, így 2001-ben elvégeztem a fényképész szakképző iskolát.

Azóta is ez a szakmám, amit 2011 januárjától egyéni vállalkozóként folytatok.

Szabadidőmben, kirándulásainkon is szeretek fényképezni, megörökíteni a látottakat. Az így készült képeim megismertetése céljából csatlakoztam a 2010-ben alakult Albertirsai Fotókörhöz.

A fotóim helyettem beszélnek.

Tagja vagyok: Albertirsai Fotókör, MAFOSZ


Abban a kiváltságos helyzetben lehetek, hogy "megsejthettem" a teljes tárlat anyagát, de csak miniatürben. Üzenem minden négykerekű-retro-youngstyle kedvelőnek, van egy nagyon ütős fotó is Beátától.
A meglepetés majd a helyszínen!

BJ

FOTÓ-KÉP-TÁR kiállítás előtt: bemutatkoznak az alkotók 2.

Véletlenek márpedig nincsenek. Történt, hogy 2009 őszén egy szőlősi csapattal Ceglédbercelre látogattunk. Kulturális rendezvény keretein belül különböző feladatokon megmérettetve gyűjtöttük pontjainkat. Épp a harmadik feladat megoldásán voltunk, amikor a feladat lebonyolításáért felelős "elszomorodott": hiába szánt sok időt a feladat nehézségének fokát emelve, mi "rekord" idő alatt megoldottuk. (2 majdnem egyforma fotón meg kellett találni az 5 eltérő elemet) A végén vigaszul bevallottuk, a "fő tettes" rendőr, így neki köszönhettük a gyors megoldást. Élmény volt mindannyiunknak úgy a berceli látogatás, mind a feladat, mind a személyi jelenléte.

2010 elején fotópályázat kiosztóján ismerős nevet hallok: hm, talán ép ama berceli feladat készítője, ...

és lám, 2011 elején Tápiószőlősön köszönthetjük pár nap múlva alkotásaival együtt.

Kürtösi Edina

1976-ban születtem Cegléden. Születésemtől fogva Ceglédbercelen élek.

Két éve kezdtem el hobbi szinten fotózni, az idő múlásával szenvedélyemmé vált a pillanatok ily módon való megörökítése. Egyaránt szívesen fotózom a természetet, és az embereket, készítek portrékat, életképeket, divat-, gyerek- és tárgyfotókat.

2009 óta tagja vagyok a nagy múltú Ceglédi Fotóklubnak. A Fotóklub tagjaként több kiállításon is szerepeltem fotóimmal, többek között Cegléden, Dabason és Budapesten. Vendégkiállítóként több alkalommal szerepeltem a ceglédberceli Dózsa György Művelődési Ház és Könyvtárban képeimmel.

2010 tavaszán megnyertem a Ceglédbercel Község Önkormányzata által kiírt „Szűkebb pátriánk” című fotópályázatot, majd a ceglédi Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár „Az én lakóhelyem” című kistérségi fotópályázatát is.

2010 októberében a II. „Házunk-Hazánk” országos fotópályázaton közel száz jelentkező közül beválasztottak a legjobb 50 alkotó közé. Az „Anyám egyetlen jószága” című képem így tagja lett az országos vándorkiállításnak, ami több településen is megtekinthető.

2010 őszén első önálló fotókiállításom nyílt a ceglédberceli Dózsa György Művelődés Ház és Könyvtárban „Négy évszak” címmel, mely az ugyanezt a nevet viselő énekverseny kísérő kiállítása is volt egyben.

2010. december 2-án alakult az Albertirsai Fotókör, melynek szintén tagja vagyok. Első kiállításunk, ami 2011. január 21-én nyílt, nagy siker volt.

Az „Utazás a világ körül – 2010” című országos fotópályázaton „Generációk” címet viselő fotóm bekerült a kiállításon résztvevő fotók közé.

2011 januárjában az a megtiszteltetés ért, hogy egy igényes, ismeretterjesztő-jellegű írásokat tartalmazó országos magazin, a The Explorer stábjával dolgozhattam együtt egy anyagukon fotósként.

2011. március 9-én személyesen is megismerkedhetnek ezzel a fiatal, dinamikus alkotóval, ha ellátogatnak a FOTÓ-KÉP-TÁR című kiállítás megnyitójára.
Részletek itt!

BJ

FOTÓ-KÉP-TÁR kiállítás előtt: bemutatkoznak az alkotók

Új információt szerezni "első benyomásra" szép dolog. "Véletlen" becsöppenni egy kiállításra, egy koncertre, élmény.

A mai "netes" világban mégis fontosnak tartom, ha az ember kicsit "felkészülten" jelenik meg egy kulturális eseményen.

Terveim szerint a március 9-re tervezett kiállítás megnyitójáig naponta bemutatok egy alkotót, hadd ismerjük meg őket jobban, kapjunk egy kis ízelítőt látásmódjukról, gondolatvilágukról.

Elsőre az albertirsai fotókör mentora, egyik fő mozgatója mutatkozik be. Amennyire tömör a bemutatkozója, annyira dinamikus és színes a személyisége.

Baán Katalin - fotográfus

Miskolcon születtem, Túrkevén nőttem fel. „Emlékeim” e városhoz kötnek, gyökereim onnan erednek. Sok városban laktam, és ma már ceglédinek vallom magam. Egész életemet választott szakmám a fotózás töltötte ki.

Kilenc évvel ezelőtt volt bátorságom a sorsom által kijelölt utamra lépni és a dédelgetett gondolatokat, ötleteket megvalósítani. Igyekszem kamatoztatni amit hosszú évek alatt a művészetről láttam, hallottam, és örökségül kaptam. Legnagyobb mesteremnek Édesapámat Baán Lajos festőművészt tartom, aki Cegléden élt és észrevétlenül tanított.

A fotóim hagyományos technikával- filmre készülnek és az exponálás pillanatában születnek meg.

Folyamatosan szerepelek országos fotópályázatokon, kiállításokon. 2005-ben Veres Péter díjban részesültem Túrkevéről készült sorozatomért. 2010-ben E-Mafosz Fotóművész Diplomát  szereztem

Tagja vagyok Albertirsai Fotókör

                         Ceglédi Alkotók Egyesületének,

 Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének,

 Magyar Fotóművészek Világszövetségének.

 Art 16  Budapesti képzőművész csoport

Önálló kiállításaim: 2003-2010 között Kecskemét, Túrkeve, Sebnicz (Németország)

Cegléd, Szigetvár, Budapest, Szentendre, Komárom, Auschel(Franciaország) Debrecen, Szolnok, Kisújszállás

BJ

FOTÓ-KÉP-TÁR

Meghívó

Az ÁMK-TÁPIÓSZŐLŐS

tisztelettel meghívja

Önt és kedves családját

az

Albertirsai Fotókör

FOTÓ-KÉP-TÁR

című

kiállításának megnyitójára.

Időpont:

2011. március 9. 16:30

Helyszín:

Faluház Tápiószőlős, Kossuth L. u. 3.

Kiállítók:

Baán Katalin

Devcsics János

Korcsog Rita

Kurucz Dorottya

Kürtösi Edina

Palovecz Gabriella

Sebestyén Beáta

Sebestyén Dalma

Szkoti

Varju Viktória

A kiállítást megnyitja: Szegedi György - ÁMK igazgató

Köszöntőt mond: Baán Katalin fotóművész - MAFOSZ alelnök

Megtekinthető: 2011. április 1-ig a Könyvtár nyitvatartási rendje szerint

(H, K, Cs, P 8:00-12:00, 14:00-18:00)

www.tapioszolosikultura.blogspot.com